1. a beszélő szempontjából tekintve az a személy, es. (személynek tekintett) állat, dolog, akihez, amelyhez tegező szavait intézi. te is tudod. | <megszólításként.> te, van egy ötletem!; te pista! bodri, te!; ▸ te jó isten!

2. (birt jelzőként -d szjeles birtokszó előtt) a hozzád tartozó, birtokodban levő. ez a te helyed. | ▸ a te dolgod ▸ a te bajod

1. ▸ tenek szólít valakit

2. ▸ te s tu te s tu vagyunk; te s tu barátok.

1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. <tiltás v. tagadás kif-ére; m-értékű szóként is.>

2. (felsz módú igével) <tiltás, tagadó kérdés v. kívánság kif-ére.> ne jöjj!; ne mindig én menjek! | biz <kif-ekben.> ▸ ugyan ne mondd ne beszélj! ▸ ne is mondd ▸ akár ne is akár ne is kérd, úgysem adja oda.

3. (felsz módú igével) <töprengés bizonytalan v. szerénykedő kif-ében, kérdő alakú m-ban.> ne üljünk le egy padra?

4. (felt módú igével) <annak kif-ére, hogy valaminek a bekövetkezése nem kívánatos.> bár ne jönne. | ▸ miért ne

5. (felt módú igével) <tagadó kérdés formájú erős állításban.> ki ne tudná?

6. (felsz v. felt módú igével) <tagadó értelmű főm után vmely körülmény tagadásának kif-ére.> nem mehetek el anélkül, hogy ne szólna v. szóljon. | <erős állítás kif-ére.> lehetetlen, hogy ne láttam volna.

7. (felsz módú igével) <célhat mellékm-ban, annak kif-ére, hogy a cél valaminek az elkerülése.> elbújt, hogy ne lássák.

[?fgr ]

1. nép biz <tegezett személyhez:> itt van, tessék! ne, egyél! | ▸ ne neked!

2. <állathívogató v. -terelő szóként.> coca ne!; ne, te bimbó!

[←né(zd) v. hangut]

▸ ne te ne!

[↔ne² ]